Tóth Árpád Lélektől Lélekig Elemzés
- Tóth Árpád: Lélektől lélekig (elemzés) – Jegyzetek
- Tóth Árpád Lélektől lélekig című versének elemzése
- Érettségi magyarból... | reposzt.hu
- Tóth Árpád - Lélektől lélekig by Bernadett Cappy Negyela
- Tóth Árpád: fájdalom és lemondás - Irodalom kidolgozott érettségi tétel | Érettségi.com
Okostankönyv
Tóth Árpád: Lélektől lélekig (elemzés) – Jegyzetek
Úgy hat, mint egy búcsúvers, de létösszegző vers is – költői szerepét latolgatja. Az inga lassú, tétova mozgásával indul a vers, pihenésre vágyó hangulatban (este). Nem csak egy nap, hanem az élet végét is jelenti, a pihenés a halálra vonatkozik. Az álombamerülés egy keservesen végigdolgozott élet végét jelenti – megnyugvást. A ritmus vontatott (inga mozgása is), álmos hangulat. A 2. szakasz a költői alkotómunkára utal, és az abból kivezető pihenésre. "Balga fényűzés": mi értelme van a költészetnek? A versekkel bíbelődni luxus, nincs rá szükség, értelmetlen, buta dolog versírással nyavalyogni. A józan munka más, nem ilyen megfoghatatlan, nem ilyen haszontalan – abból meg lehet élni, a költészetből nem. A csacska fényűzés megbosszulja magát. A 3. versszak összefoglalja a költészetét, továbbra is ironikus hangot használ. A jambusok és spondeusok is az álmosság képzetét keltik. Az utolsó strófa szaggatott, széttöredezett, a halálba való menekülést kifejező mondatfoszlányaiban visszatér a kezdőkép.
Tóth Árpád Lélektől lélekig című versének elemzése
A Lélektől lélekig 1923-ban keletkezett. Tóth Árpád utolsó (már halála után megjelent) kötetének címadó darabja. Az 1920-as években Tóth Árpád költészetében hangsúlyosabb lett a fájdalmas én-líra, hiszen anyagilag létbizonytalanságban élt és a háború utáni nehéz időkben nem volt munkája, ezért mellőzöttnek érezte magát (Hatvany Lajos folyóirata, az Esztendő, amelynél a költő segédszerkesztő volt, többé már nem jelent meg, 1921 őszén kapott állást Az Est című napilapnál). A költőt gyógyíthatatlan szomorúság gyötörte, de nem csupán saját magányát fogalmazta meg verseiben, hanem az egymástól elszigetelődött, elidegenedett emberek kozmikus magányát is. (Ezt a témát Vajda János hozta be a magyar lírába Az üstökös című versével. ) A Lélektől lélekig az egyik olyan vers, amelyben a nemes eszményekkel induló költő, aki egész életében csak gyöngédségre és finom szépségekre vágyott, élete utolsó évtizedének legfontosabb mondanivalóját és keserű élettapasztalatát fogalmazza meg. Ez az utolsó tíz év mélabús, keserves időszak volt, amely már a halálra készülés jegyében telt: Tóth Árpád búcsúzott az ifjúságtól, búcsúzott az élettől.
Érettségi magyarból... | reposzt.hu
- Könyv: Tara Sue Me: Az alávetett
- Vers a hétre – Tóth Árpád: Lélektől lélekig - Cultura.hu
- 195 50 r15 téli gumi parts
- Tóth Árpád: fájdalom és lemondás - Irodalom kidolgozott érettségi tétel | Érettségi.com
Tóth Árpád - Lélektől lélekig by Bernadett Cappy Negyela
Egy égi üzenet, mely végre most Hozzám talált, s szememben célhoz ért, S boldogan hal meg, amíg rácsukom Fáradt pillám koporsófödelét. Tanultam én, hogy általszűrve a Tudósok finom kristályműszerén, Bús földünkkel s bús testemmel rokon Elemekről ád hírt az égi fény. Magamba zárom, véremmé iszom, És csöndben és tűnődve figyelem, Mily ős bút zokog a vérnek a fény, Földnek az ég, elemnek az elem? Tán fáj a csillagoknak a magány, A térbe szétszórt milljom árvaság? S hogy össze nem találunk már soha A jégen, éjen s messziségen át? Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szivek! A Sziriusz van tőlem távolabb Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! Ó, jaj, az út lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát, S köztünk a roppant, jeges űr lakik! (1923)
Tóth Árpád: fájdalom és lemondás - Irodalom kidolgozott érettségi tétel | Érettségi.com
(Természetesen ezt szimbolikusan is lehet értelmezni, hogy ez a nő-alak a nemzetet jelképezi. ) "Magános gerle a szomszédban - S ifjú nő, szemfödél alatt. " A kertben – látszólag – eszményi nyugalom, ám halott a szomszédban..!
Magamba zárom, véremmé iszom, És csöndben és tűnődve figyelem, Mily ős bút zokog a vérnek a fény, Földnek az ég, elemnek az elem? Tán fáj a csillagoknak a magány, A térbe szétszórt milljom árvaság? S hogy össze nem találunk már soha A jégen, éjen s messziségen át? Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szivek! A Sziriusz van tőlem távolabb Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! Ó, jaj, az út lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát, S köztünk a roppant, jeges űr lakik! Műfaja elégia, hangulata borús, bús, lemondó, fájdalmas, bánatos, hangvétele közvetlen. Stílusa impresszionista. Témája a magány. Tóth Árpád egy kapcsolat nélküli világról és távol lévő emberekről fest képet. Egy tudományos igazságtól (színképelemzés: az égitestek ugyanolyan elemekből állnak, mint a Föld és a földi lények) jut el a csillagokkal való rokonság gondolatáig, s ahhoz a megállapításhoz, hogy a csillagok magányosak (" a térbe szétszórt milljom árvaság ").